Valentin nap

Dobrády Ákos : Te vagy a hangszerem

Életem, Mit húrjaidon fontál nekem elkísér
egy kottába írt olthatatlan szenvedély
mert benne él a holnap
minden új remény, amiért élnem kell.

Te vagy a hangszerem
Ki minden nappal más dalt dúdol el
S hiszem ez átsegít majd minden bajon
Van hitem
Ha itt vagy velem minden rezdülésemben,
Csak játssz nekem!

Mert meddig élnék,
mondd, hangod nélkül
meddig élhetnék
hiszen ott vagy minden dalban
nekem éreznem kell, sok őszinte
hangban nem találnék mást hogy mondjam el
Oh hogy mondjam el

Félek túl kevés én bármit adhatnék
de a tűzbe mennék érted
bárcsak érthetnéd
nélküled már rég semmit sem érhetnék
de nekem élnem kell

Te vagy a hangszerem
Veled az élet minden másodpercét élvezem
a hangodat már száz közül felismerem
játssz,hogy mindig halljam, mert így van hitem
Tarts életben!


Mert meddig élnék,
mondd, hangod nélkül
meddig élhetnék
hiszen ott vagy minden dalban
nekem éreznem kell, sok őszinte
hangban nem találnék mást, hogy mondjam el

Oh, hogy mondjam el

 
Mennyi kedves és jó, egyszerű szó,
amit félve mondtunk el.
Nem tudtuk még, mennyire szép
az ami ránk vár.

Hosszú heteken át csak egy barátot láttam
és lassan fogtam fel, hogy ez az egész
valahogy sokkal több lett már.

Te vagy a zene a néma csend után,
te vagy nekem a május délután,
te vagy a sziget az élet tengerén,
te vagy nekem a perc mit vártam én.

Ahogy fut az idő sokszor van,
hogy egy nő és egy férfi másképp dönt
marad az út, két külön út egymástól távol.
Nekünk egyszerű volt, minden mellettünk szólt
és a holnap ránk köszönt.
Igazi vágy lehetett minden álmunkból...

Te vagy a zene a néma csend után,
te vagy nekem a május délután,
te vagy a sziget az élet tengerén,
te vagy nekem a perc mit vártam én.

Vártam én, vártam én, vártam én...
Nem titok rég, hogy az élethez álom kell...
Repülni kell még ha nincs is szárnyunk...
Repülni kell, repülni kell, repülni kell...
mindig fel, mindig fel, mindig fel...

Te vagy a zene a néma csend után,
te vagy nekem a május délután,
te vagy a sziget az élet tengerén,
te vagy nekem a perc mit vártam én.