Eljöttem érted, mert szeretlek téged, reszket az ajkam, hogy ajkadhoz érjek,
hogy öleljelek, hogy szorítsalak, tüzes ajkaimmal lágyan csókoljalak.

Egy dalt sodor felém a szél, minden rezdülés rólad mesél.
Azt súgja szépen, csendesen, rád vágyik a szívem, kedvesem.

Egy csendes este, amikor nem vesznek körül a barátok,
becsukom a szemeimet és rád gondolok... halkan érted sóhajtok. 

Egy gyöngéd ölelés, mely elfeledtet mindent. Csak a pillanatnak élsz, mely megér minden kincset. Egy forró csók, mely tüzes a vágytól, érzem: örökre hozzád láncol.

Este, ha lefekszel, tárd ki az ablakod, elküldtem hozzád az én csillagom.
Egy pillanatra kérlek figyelj rá, mert a nevemben szép álmokat kíván.

Egy fiú és egy lány lehetnek barátok, de megtörténhet, hogy egymásba esnek.
Lehet csak egy időre, lehet rossz időpontban, lehet túl későn, de lehet, hogy örökre.

Egy nap megkérded tőlem, hogy mi a fontosabb számomra, te vagy az életem?
Én pedig azt válaszolom, hogy az életem.
Erre te elhagysz, pedig ha tudnád... Te vagy az Életem!

Elvitted tőlem a napot, a holdat és minden csillagot.
Többé szivárványt sem láthatok, nem mámorítanak illatok.
Nélkülük még elvagyok, de nélküled én meghalok