Mennyi kedves és jó, egyszerű szó,
amit félve mondtunk el.
Nem tudtuk még, mennyire szép
az ami ránk vár.
Hosszú heteken át csak egy barátot láttam
és lassan fogtam fel, hogy ez az egész
valahogy sokkal több lett már.
Te vagy a zene a néma csend után,
te vagy nekem a május délután,
te vagy a sziget az élet tengerén,
te vagy nekem a perc mit vártam én.
Ahogy fut az idő sokszor van,
hogy egy nő és egy férfi másképp dönt
marad az út, két külön út egymástól távol.
Nekünk egyszerű volt, minden mellettünk szólt
és a holnap ránk köszönt.
Igazi vágy lehetett minden álmunkból...
Te vagy a zene a néma csend után,
te vagy nekem a május délután,
te vagy a sziget az élet tengerén,
te vagy nekem a perc mit vártam én.
Vártam én, vártam én, vártam én...
Nem titok rég, hogy az élethez álom kell...
Repülni kell még ha nincs is szárnyunk...
Repülni kell, repülni kell, repülni kell...
mindig fel, mindig fel, mindig fel...
Te vagy a zene a néma csend után,
te vagy nekem a május délután,
te vagy a sziget az élet tengerén,
te vagy nekem a perc mit vártam én.
Utolsó kommentek