Zséda - Mindhalálig mellettem

Ugyanúgy minden új napon,
futok végig a városon,
s e monoton világ már
egyre többet kér.

S ha semmi nincs már a zsebemben,
de te látszol a szememben,
mégis szép a reggel,
veled bárhol ér.

 S ha nem látnám többé,
hogy felkel a nap,
s olvad a jég!
de tudnám, hogy vársz rám
a felhők alatt,
az nekem elég.
Hát bárhol és
bárhogy
Ébredj vagy
álmodj
mindhalálig mellettem,
s nem hiába léteztem. A földön s az égben, a
ködben,
s a fényben
mindhalálig éreztem,
semmi nincs, mit vesztettem.

Ha minden tervem a porba hull,
csak egy gondolat éli túl,
hogy milyen lesz az érzés,
mikor átfogsz majd.

Amit hordozok magamban,
ami nincs benne szavakban,
de valahányszor látlak,
tudom sírig tart.

 S ha nem látnám...