Ha a csók esőcsepp lenne, elküldeném neked a záport. Ha az ölelés másodperc lenne, küldenék neked órákat. Ha az érintés víz lenne, elküldeném neked a tengert.

Ha a csókok esőcseppek, tengert küldök neked. Ha az ölelések falevelek, erdőt küldök. Ha a szerelem örök, az örökkévalóságot küldöm neked.

Ha a szívem akkora volna, mint a világegyetem, akkor sem volna elég hely benne, hogy beleférjen mindaz a szeretet, amelyet irántad érzek.

Ha az égen lemegy a nap, te akkor is az eszemben vagy. Te vagy a reménységem csillaga, s e csillag nélkül sötét az éjszaka.

Ha elmerném mondani, amit most gondolok, megtudnád, hogy rólad álmodom. Ha elmerném mondani, amit most érzek, megtudnád, hogy mennyire szeretlek.

Ha az életben boldog akarsz lenni, tanulj meg egy embert hibáival szeretni.
Mert ha olyat keresel, kiben hiba nincsen, más világon válassz, mert a Földön nincsen.

Ha én írnám sorsod könyvét, szíved, lelked vágyát, életed örömét: olyan széppé írnám, mint egy tündérálom, a legboldogabb te lennél a világon!

Ha könnycsepp lennél, sosem sírnék, nehogy elveszítselek

Ha látnád a szemem csillogását, ha hallanád a szívem dobbanását, tudnád, mit érzek irántad, éreznéd, hogy mennyire imádlak.

Ha lemegy a Nap, és feljön a Hold, a távolból valaki rád gondol. Nézi az eget, és reméli, hamarosan melletted lehet.

Ha majd érzed a május illatát, ha meghallod a kismadár dalát, ha lázba ejt egy szép tavaszi est, ha a szíved félve remegni kezd, ha egy kis levelet csókolsz lázasan, ha éjjeleket töltesz álmatlan, ha sírva fakadsz majd egy bús éneken,
akkor tudni fogod, mi is a Szerelem!

Ha meglátlak, remegni kezd a lábam, elszorul a szívem, és remegni kezd a hangom! Szeretlek, de ezt sose fogom tudni elmondani a fenti okok miatt!

Ha patak partján szomorúfűz volnék, alkonyatkor csendben rád hajolnék.
Füledbe súgnám altató mesémet, elmondanám százszor, mennyire szeretlek

Ha porba írunk valamit, elfújja a szél, de ha a szívünkbe véssük, örökké él. Én a szívembe véstem egy szót s egy nevet! A szó: Szeretlek! A név: a te neved!

Ha szeretsz, add a kezed, és ne kérdezd, hogy ki vezet. Ne kérdezd, hogy hová megyünk, csak azt akard, hogy örökké együtt legyünk.

Ha tényleg úgy érzel irántam, ahogy elmondtad, kérlek légy óvatos a szívemmel. Elviheted, csak ne törd össze. Mert az egész világ összedőlne.

Ha úgy érzed élni nincs kedved, mert nincs miért, nincs kiért, nyújtsd kezed felém, szeress belém, és élhetünk együtt egymásért!

Hajad csillogása, szemed ragyogása, szívemben örök boldogság forrása.
Forró szellő suhan keresztül testemen, azt suttogja halkan, te vagy a mindenem.

Hamarosan újra találkozunk, állandóan titkos összeköttetésben állunk majd. Ha már elviselhetetlenül vágyódom utánad, a szívem hívni fog, a te szíved pedig meghallja e hívó szót. Tehetetlenek vagyunk a szerelmünkkel szemben.

Hiányzol, mint testnek a vér, szinte éget, hogy nem vagy az enyém. Hozzád repülnék, mint egy gondolat, hiányzik minden, ami te vagy.

Higyj mindent, csak azt ne, hogy feledlek. Feledj mindent, csak azt ne, hogy szeretlek.

Hogyha patak partján szomorúfűz volnék, alkonyatkor szépen rád hajolnék, s füledbe súgnám altató mesémet. Százszor elmondanám, hogy szeretlek Téged.

Hogyan tudnék élni nélküled? Hiszen rólad szól az élet.

Hmm... Akartam valami szépet írni Neked, de rá jöttem, hogy nincs értelme, hisz csak tükörbe kell nézned.