Valentin nap

Louise Labé:

Csókolj még, csókolj,
csókolj, egyre többet

Csókolj még, csókolj, csókolj, egyre többet;
és öntsd csókodba minden ízedet;
és öntsd csókodba minden tüzedet,
és négyet kapsz, parázsnál égetőbbet.

Ó, panaszkodol? Nesze hát, nyugodj meg,
tíz másikkal csordítom mézüket.
Törje ez a csókverés-élvezet
boldog útját a féktelen gyönyörnek.

Életünk így lesz kétszer kétszeres:
kiki maga s a maga párja lesz.
Hadd legyek, édes, őrült olykor-olykor:

émelyít, betegít a fegyelem,
s nem örülök igazán sohasem,
csak ha valahogy kitörök magamból.

(Szabó Lőrinc)

Máté Péter - Ott állsz az út végén

Hosszú-hosszú évek
emléke összefűz veled,
mennyi-mennyi mindent
köszönni tartozom neked.

Tévúton járok,
sajnos néha-néha én,
de bárhová megyek,
te ott állsz az út végén.

Mindent megbocsájtasz
és mindig jót akarsz nekem,
hogyha néha bántlak,
akkor is jó vagy velem.

És boldog vagyok, hogy veled élhetek,
és örülök nagyon neked.
Minden elmúlik: a bánat, az öröm,
s hogy te mégis maradsz, köszönöm.

Hosszú-hosszú évek
emléke összefűz veled,
mennyi-mennyi mindent
köszönni tartozom neked.

Tévúton járok,
sajnos néha-néha én,
de bárhová megyek,
te ott állsz az út végén.

Nagyszerű vagy,
csak te vagy ilyen,
köszönöm neked azt,
azt hogy ilyen vagy velem.

Tévúton járok,
sajnos néha-néha én,
de bárhová megyek,
te ott állsz az út végén.

Szécsi Pál - Ha nem vagy velem

Mi lehet? Mitől fázom, hisz lángol a napfény és perzsel az éj.
Mondd, mi lehet, hogy az utcán nem játszanak vígan kis gyerekek?
Még nem tudom én, hogy mért látok ma mindent oly szürkén,
mért sivár az ég? Talán csak álomkép....

Mondd mért szép a tenger,
mondd mért élünk egyszer,
mondd, mit ér az élet, ha nem vagy velem?
Ha tudnád, hogy félek, ha nem látlak téged,
ha elhagynál végleg; én nem élném túl.
Mondd, mért nem vagy nálam,
mondd, mért kell, hogy várjam,
mondd, mit ér így minden, ha nem vagy velem?

Tudom én, mitől fázom, ha lángol a napfény és perzsel az éj,
már tudom én, miért nem látom, hogy köröttem vidám és boldog a tér,
jól tudom én, nagyon távol vagy tőlem és félek elfelejtenél,
pedig érzem, ó, hogy szeretsz te még.

Mondd, mért szép a tenger, mondd mért él az ember,
mondd, mit ér az élet, ha nem vagy velem?
Ha tudnád, hogy félek, ha nem látlak téged,
ha elhagynál végleg, én nem élném túl.
Mondd, mért nem vagy nálam,
mondd, mért kell, hogy várjam,
mondd, mit ér így minden, ha nem vagy velem?

.ha tudnád, hogy félek, ha nem látlak téged,
ha elhagynál végleg én nem élném túl,
Mondd, mért nem vagy nálam,
mondd, mért kell, hogy várjam,
mondd, mit ér így minden, ha nem vagy velem?

Juhász Gyula: Szerelem?

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
mint napsugár, ha villan a tetőn,
holott borongón már az este jön.

Én nem tudom mi ez, de érezem,
hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat.

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen
Ha szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem!