Valentin nap

Domján Edit – Köszönet mindenért

Köszönet mindenért, amihez kezed ér
mert minden ami tőled érkezik, rólad mesél
és titokban szívemhez ér.
Minden ajándék, minden levél és minden csokor,
te hozzád kapcsol, te rólad suttog és feléd sodor.
Hogy fülembe zsibong a vér, hogy fülembe zsibong a vér.

Megsúgom mindazért, ami bánt,ami sért
én réges-régen megbocsájtanék, hogy rám találj
és örökre szívedbe zárj!
Akárhogy űzlek, akármit mondok ne higyj nekem!
Bolondul verdes vakon szerelmes az én szívem.
És két karom kitárva vár!
És két karom kitárva vár!

Páger Antal-Tolnay Klári: Orchideák

Nincs pénzem semmi, el tudna venni, nagylelkű gondolkodás.
Elveszett évek nyomában élek, nem érdekel semmi más.
Nincs pénzem, semmi, nőül fog venni, hízelgő a gondolat.
Nékem sincs semmi, de néhány penny, virágra mindig akad.

Amikor Indiába elutaztam, maga egy kosár orchidát kapott valakitől, emlékszik?
Igen, igen, emlékszem. Maga küldte? Nem volt benne levél.
Lett volna benne levél, de szégyelltem, és eltéptem.
És, mi volt abban a levélben?
Ki fog nevetni. Egy vers. Én írtam. Az volt, hogy:

Orchideák, fehér orchideák, mondjátok el hogy szeretem.
Orchideák, lila orchideák, vigyétek hozzá a szívem.
Mivel hogy szív nélkül nincs élet mégsem
hozzátok el az ő szívét cserébe.
Orchideák, színes orchideák,
mondjátok el, hogy szeretem.

Emlékszem, nyár volt, farsangi bál volt,
És aztán, nem láttam Önt.
Magához láncolt, utolsó tánc volt.
Elment, és nem is köszönt.
Most újra itt van, a karjaimban, többé el nem engedem.
Eltévedt emlék, megkésett vendég - csodát tesz, félek, velem.

Orchideák, fehér orchideák, mondjátok el hogy szeretem.
Orchideák, lila orchideák, vigyétek hozzá a szívem.
Mivel hogy szív nélkül nincs élet mégsem
hozzátok el az ő szívét cserébe.
Orchideák, színes orchideák,
mondjátok el hogy szeretem.

Az Ön világa-az én világom...
Ezt mondta, akkor is Ön...
Ma sincs ez másképp, talán, csak játszom...
Én, mégis, megköszönöm.
Elsüllyedt dallam, merül fel halkan, indul a kedves felé...
Az én világom, az Ön világa...hulljon, hát, lába elé...

Orchideák, fehér orchideák, mondjátok el hogy szeretem.
Orchideák, lila orchideák, vigyétek hozzá a szívem.
Mivel hogy szív nélkül nincs élet mégsem
hozzátok el az ő szívét cserébe.
Orchideák, színes orchideák,
mondjátok el, hogy szeretem.

Mintha egy költő lelkében úsznék
Hogy újra látom magát. Van ilyen ötlet, fejemben húsz még,
Hogy újra látom magát. Mintha a múzsa kötélen húzna,
hogy újra indul felém.
Meg fogja látni, még komponálni fogok, egy szép napon én.
Ó, és mi lesz az?
Egy egészen új dal lesz.
Arról fog szólni, hogy:

Orchideák, fehér orchideák, mondjátok el hogy szeretem.
Orchideák, lila orchideák, vigyétek hozzá a szívem.
Mivel hogy szív nélkül nincs élet mégsem
hozzátok el az ő szívét cserébe.
Orchideák, színes orchideák,
mondjátok el, hogy szeretem.

A csókod festi kékre az eget,
szemed színétől zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret
és világtalan az egész világ.
/Weöres Sándor/

Nem tudom, mi voltam eddig,
Ámde azt sem, mi leszek;
Tőled függ, hogy sötét árnyék
Vagy fényes sugár legyek. 

/Petőfi Sándor/

Szécsi Pál - Két összeillő ember

Két kis árnyék fények mögött
Szürke senkik nagyok között.
Mellékutcán álmodozók
Boldog csendben hallgatók.
Két kis csendes egyszerű ember
Mégis miénk a nagyvilág!
Kéz a kézben együtt az úton
Egymást nézve megyünk tovább!

Két összeillő ember
Fénylő tágra nyíló szemmel.
Figyeld elakad a hangunk
Istenem, hát mi vagyunk!
Két fénysugár a ködben.
Jöttél akkor és én jöttem
Látod így volt írva sorsunk
Most élünk végre, nem csak álmodunk!

Két kis fűszál dús fák között
Két kis porszem hegyek mögött.
Völgyek mélyén két kisvirág
Mérhetetlen boldogság!
Ezek vagyunk mióta csendben
Enyém lettél és én tiéd.
Mikor másra nem süt a napfény
Nekünk akkor is ragyog az ég!

Két összeillő ember
Fénylő tágra nyíló szemmel.
Figyeld elakad a hangunk
Istenem, hát mi vagyunk!
Két fénysugár a ködben.
Jöttél akkor és én jöttem
Végre megláttalak téged
Hát feledjük az elhullt könnyeket!

Két összeillő ember
Fénylő tágra nyíló szemmel.
Figyeld elakad a hangunk
Istenem, hát mi vagyunk!
Két fénysugár a ködben.
Jöttél akkor és én jöttem
Végre megláttalak téged
És köszönöm az egész életet!